Dsida Jenő
Jámbor beszéd magamról
Dinnyés József dalai
Vándor voltam, koldus,
vándor, mint a gólya.
Kurjongattam olykor,
Isten csavargója. 

Úti feszületnél
mindíg csöndes lettem,
bozontos kutyámmal
álldogáltunk ketten. 

Tiszta fa-sarúval
jártam síkot, dombot
s be-betartogattam,
amit Krisztus mondott. 

Meg nem botránkoztam,
szemlélődtem békén
kocsis durvaságán,
papok kövérségén. 

Nyüvet nem tiportam,
nem kínoztam pókot,
tréfát, bort szerettem,
szerettem a csókot. 

 Kértem Szűzmáriát:
Héttőrsebü Bánat,
kíméld meg a kíntól
lelkem kis anyámat! 

Harangzsonduláskor
imámat eresztém:
hadd haljak meg úgy, mint
kedves, víg keresztény. 

Rezeda volt szivem,
citera, virág-dal.
Bálokon táncoltam
huncut leánykákkal. 

Éjjel a szobámban
angyalok motoztak
és takaróm alatt
meg-megcsiklandoztak.